Az igazság! +18 (HunHan)

Luhan pov.

Az interjú után megint ott várt rám az öltözőben. Mikor meglátott, odasietett és egy kézfogással köszöntött.
-Csá Luhan.
-Cső. Megyünk?
-Ja. Hozd a cuccaidat.
Bólintottam, és elszaladtam a táskámért. Együtt elindultunk kocsival a szállodába. Egész úton ellentmondtam önmagamnak. Valahogy olyan más mellette lenni. Olyan jó vele lenni. A többieknél ilyet még nem éreztem... Óvatosan fellestem arcára, mire ő visszamosolygott. Pirulva néztem le az ülésemre, mintha valami érdekes lenne ott. Egy idő után ő törte meg a kínos csendet.
-Van valami különösebb oka annak, hogy ilyen csendben vagy?
Nem akartam semmi cikit mondani, ezért elröhögtem magam és ránéztem könnyes szemmel.
-Nem. Mihiből gondolod? Tök furi fejet vágsz. Hahahaha!!
Először kicsi furán nézett rám, viszont később már velem együtt vihogott. Az egész utat végigröhögtük. Nekem már belefájdult az oldalam.
Lassan elértünk a szállodához. Betolattunk az aluljárós parkolóba, majd fellifteztünk a lakosztályunkhoz. A sok beszélgetés végett a szobánkban kötöttünk ki ( közös szobánk van <.< ).

Egyszer csak azt vettem észre, hogy túl sokat nézem, és ezt ő is észrevette. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jól néz ki. Hogy itt vagyunk a szobánkban. Hogy az ágyamon ül. Egymás szemébe néztünk, közben az arcom elvörösödött.
" Ha velem lenne... Áhh, ő nem OLYAN."
Az ő hangja törte meg a csendet.
-Lulu. Kérdezhetek valamit? - nem olyan volt a hangja, mint általában.
-Hajrá. Kérdezz.
-Hát... kicsit hülyén fog hangzani, de úgy érzem, hogy me-meg akarlak csókolni... - az utolsó szót már csak suttogta. De sajnos hallottam.
Tágra nyílt szemekkel meredtem rá, és éreztem, hogy az arcom még az eddigieknél is vörösebb színben pompázott. Utána nem sok mindenre emlékszem, mert pár másodpercen belül elsötétült körülöttem a világ. Vagyis beájultam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Meleget éreztem az arcomon. Mikor kinyitottam a szememet a nap kiégette a helyéről. Gyorsan visszacsuktam, és nemsokkal később újra próbálkoztam kinyitni, csak lassabban. Végre kitisztult a látásom, erre kit látok? Na kit? Persze, hogy Sehunt. Ki mást...

-Jól vagy? -kérdezte rögtön.

-Hát jól...csak nem emlékszem túl sok mindenre. -az arca megkeményedett, rezdüléstelen izomzattal tekintett rám.

-Mi az utolsó emlék képed?

Gondolkoztam. "Hát... amikor azt mondta, hogy ... ÚR ISTEN!! Ez nem csak álom volt?!"

-Na? -hangja visszahívott a valóságba.

-Hátööööööö..... -vöröslött az arcom. ÚJRA!

-Ja. Értem. Figyelj, én nem úgy gondoltam. Csak mostanában olyan másnak érzem magam, ha a közelemben vagy. Mintha a gyomromban, mittomén, lepkék röpködnének. -intenzív szerelmi vallomás.

-Hát mikor a többiekkel vagyok , akkor ilyet nem érzek, max. jó velük lenni. Olyanok igazából nekem, mint a családom. Össze vagyok zavarodva!! MI VAN VELEM?!!! -kiabáltam az utolsó mondatot. Már csak fogtam a fejem, és mint valami ideg roncs, dülöngéltem az ágyon. Sehun odajött mellém, átölelt és nyugtatott.

-Hé, hé, nyugi. Nincs ezzel semmi baj. Ha hiszed, ha nem, én ugyanígy érzek a közeledben.

Eltoltam magamtól, s a szemébe néztem. Mérhetetlen vágyat láttam benne. Irántam. Közelebb jött hozzám, végül megszüntette a köztünk lévő távolságot. Jóleső nyögés szaladt ki számon, ekkor nyelve benyomult ajkaim közé. Olyan jól esett az érintése, megrészegített az illata. Szorított magához és azt kívántam, bár ne engedne el. Soha.

Addig engedett csak el, míg megszabadított felsőmtől. Eldöntött az ágyon s szívni kezdte nyakamat. Később elvált a megkínzott bőrfelülettől, majd tovább indult, egészen le a hasam aljáig. Megint nyögtem egy hangosat. Mosollyal nyugtázta, hogy élvezem. Mikor már kezdte volna leszedni a nadrágom, én gyorsan felültem és kibújtattam pólójából. Értette a célzást, majd megvált gatyájától, amit követett az enyém is. Forrón csókolt meg. Éreztem, hogy ő az enyém, senki másé, csak az enyém.

Lassan rákulcsolta ujjait férfiasságomra és elkezdte húzogatni rajta a bőrt. Ismét belenyögtem a csókba. Én is olyan gyönyört akartam okozni neki, mint ő nekem, de ez abban a helyzetben lehetetlennek tűnt. Abbahagyta kényeztetésem, leszállt az ágyról s a szekrényben kezdett el kutatni.

-Mit keresel? -kérdeztem, majd fel ülni, de nem engedett.

-Maradj csak, már megtaláltam. -majd visszamászott felém valami dobozzal a kezében.

-Az...? -megijedtem, hogy mit akar csinálni.

-Igen. Hacsak nem akarod, hogy fájjon.

Bólintottam, s ő belemártotta ujjait a dobozkába. Nyílásomhoz vezette, aprókat körzött síkos ujjaival az izomgyűrűmön. Számra hajolt, s mélyen megcsókolt, miközben belém vezette egy ujját. Az új érzés hatására könnyezni kezdtem, elszakítottam számat az övétől s ajkaim néma sikolyra nyíltak. Várta, amíg szokom a helyzetet, mikor már nagyjából lenyugodtam, mozgatni kezdte bennem. Halkan nyögdécselve tudatára adtam, hogy élvezem. Felgyorsított kicsit, és az első ujját hamarosan követte a második, kicsivel később pedig a harmadik is. Már a szó szoros értelmében könnyeztem. Olyan érzés volt, mintha szét akarna szakítani a fájdalom. Abbahagyta ujjaival a mozgást és fölém hajolt.

-Kész vagy? -nézett rám, szemeiben aggodalmat láttam.

-Hát... -nem gondoltam végig ezt a dolgot. Az tuti, hogy fájni fog, de akkor is. -Igen.

-Biztos? Szólj, ha nem akarod.

-Oké. -mondtam immár határozottabb hangon.

Elhajolt tőlem, bekente tagját síkosítóval, majd visszajött felém.

-Mehet? -kérdezte bizonytalan hangon.

-Mehe- végig se mondtam, azonnal megéreztem magamban. Felkiáltottam.

A fájdalom belülről tépte a testem. Könnyeztem, gyorsan vettem a levegőt, közben hangosan ziháltam. Belemarkoltam a vállába, úgy vártam, hogy a kellemetlen érzés elmúljon. Szenvedésemet észrevéve csókokkal ajándékozta meg mellkasomat, s fülembe nyugtató szavakat suttogott. Ahogy múlt a fájdalom, úgy engedtem válla szorításából. Testem elernyedt, szemem csillogott, majd bólintottam. Lassan mozogni kezdett, vigyázva, nehogy felsértse bőrömet. Olyan nagy volt. Nem gondoltam volna, hogy EKKORA!

-Olyan forró vagy hyung. Ahh~ - nyögte a számba.

-Ne...ne mondj, ahh....ilyet. -akadoztam meg mondatomban.

-Csak az igazat mondohm... -nézett rám, de csípőmozgását nem hagyta abba.

Egyre intenzívebben mozgott bennem, a külvilágot észre sem véve. Már közel jártam a csúcshoz, de ő rászorított arra a dolgomra.

-ÁH!! Nehe... - nyögtem elhaló hangon - Kérlek...

-Még ne. Bírd ki...ah....csak egy ki-kicsit. -mondta ki nehezen.

"Kibírni? MÉG? Nem tudom."

-Nghh...Se-Sehunnie. Hagyj...elmennihiii.

-Gyere. -suttogta a fülembe.

Egyre gyorsabban mozgott bennem, és ugyanezzel a tempóval mozgatta kezét kőkemény tagomon. Hirtelen ívbe feszült a hátam és végigsöpört rajtam az orgazmus. Sehun még párat lökött csípőjével, azután ő is elélvezett. Felforrósodott bensővel feküdtem az ágyon, párom pedig rám dőlt. Nagyot nyögtem, mikor kihúzódótt belőlem. Lekászálódott rólam, mellém feküdt, én pedig egész közel húzódtam hozzá, mire átkarolt.

-Szeretlek Luhan. El sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek. -mondta gyengéden, mély hangján.

-Csaknem annyira, mint én téged. -válaszoltam.-De most akkor mi járunk..? -tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.

-Ha te is akarod, akkor igen.

-Sehunnie, IMÁDLAAAK!! -öleltem át teljes erőbedobással.

Lassan álom ment a szemünkre, s egymás karjaiban aludtunk el.