Titokban mindig szerettelek (HunHan) 1.fejezet: Krémes süti (18+)

Egy újabb közös yaoi. Jó olvasást!
                                                                                                                                                                  

Sehun pov.

-Luhan!!! Kelj már fel, el fogunk késni!
-De én még aludni akarok-mondta durcásan.
-Szerinted én nem? Hidd el, semmi kedvem ma is gyakorolni. Na gyerünk kelj fel, vagy azt akarod, hogy hozzam a vizes vödröt?-fenyegettem meg.
-Na azt próbáld meg!-nézett rám sötét szemekkel.
-Oké, te akartad.-indultam ki a fürdőbe.
-Jól van na, felkeltem. Most örülsz?
-Aha-mosolyogtam rá.-Öltözz fel, aztán induljunk. Suho már így is totál ki lesz akadva.-ezzel ki mentem a szobából. Luhan kivételesen 5 perc alatt elkészült és elindulhattunk a próbaterembe. Amint beléptünk az ajtón, Suho rögtön nekünk esett.
-Hogy a fenébe tudtok ti ketten mindig elaludni?-vágta a fejünkhöz a leader.
-Már bocs, de ma csak ő aludt el...-mutattam Luhanra.-Nem az én hibám, hogy egyszerűen sehogy nem tudtam felkelteni.
-Jól van, mindegy. Most már neki kéne állni a próbának.-mondta ismét nyugodt hangon Suho.
Egész nap próbáltunk, körülbelül délután 4 körül végeztünk.
-Hé, nincs kedvetek elmenni karaokézni?-tette fel a kérdést Chen.
-Részemről oké. Luhan?-néztem az említettre.
-Felőlem.-mondta miközben szétterült a kanapén.
-Bocs srácok, nekünk még van némi elintéznivalónk.-jelentette ki Kris. Ezzel Tao, Xiumin, Kai, D.O és Kris lelépett.
-Chanyeol?-nézett rá Chen.
-Bocs én se tudok menni. Még gyakorolnunk kell.-megfogta Lay csuklóját és kirángatta a teremből.
-Akkor 5-en megyünk.-mondta Baekhyun miközben feltápászkodott Luhan mellől.
Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk. Mikor odaértünk, béreltünk egy termet, rendeltünk kaját és elkezdődött a KaraokeParty.
Egész este nagyon jól éreztük magunkat, viszont Luhannak mintha ma nem lenne jó kedve. Egész végig gubbasztott a kanapén, igaz néha-néha megszólalt, de semmi több. Most már tényleg kezdtem aggódni. A kezdetektől fogva mindig mellettem volt, ő a legjobb barátom. Habár attól a naptól kezdve, hogy megismertem, tudom, hogy számomra ő sokkal többet jelent. Szerelmes vagyok belé, ő viszont biztos nem így tekint rám. Gondolatmenetemet Suho mobilja zavarta meg.
-Igen?... Kérlek Lay, mond, hogy csak viccelsz!... Oké, mindjárt indulunk.-ezzel letette-Baekhyun, gyere! Van egy kis probléma.
-Chanyeolra megint rájött az 5 perc?-kérdezte frusztráltan Baekhyun.
-Ja és tudod, hogy csak te tudod leállítani.
-Oké, menjünk. Ti is jöttök?-nézett ránk Baeki.
-Ja, már kezdek álmos lenni.-ásítozott Chen.
-Mi még maradunk kicsit, ti csak menjetek.
-Oké-ezzel Baeki, Chen és Suho el is ment.
Egy ideig csendben ültünk. Luhan lehajtotta a fejét, én pedig szüntelenül bámultam őt. Éreztem, hogy alig kapok levegőt, annyira izgatott lettem már a puszta gondolattól, hogy csak mi ketten vagyunk itt. Végül erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Egész este csak kuporogtál a kanapén, akkor hogyhogy még maradni akarsz?

Luhan pov.

-Egész este csak kuporogtál a kanapén, akkor hogyhogy még maradni akarsz?-vágta hozzám a kérdést, ezzel megtörve a kínos csendet, ami eddig betöltötte a szobát.
-Én... én csak... izé-motyogtam. Egy értelmes szót alig bírtam kinyögni, annyira zavarban voltam. Már a kezdetektől fogva tudom, hogy szeretem, de nem csak, mint barátot. Abban a percben, mikor megláttam, beleszerettem.
-Luhan, nem értek semmit abból, amit mondani próbálsz. Valami baj van?? Tudod, hogy nekem nyugodtan elmondhatod.-mosolygott rám, mire az arcom még vörösebb lett.
-Nincs semmi baj, csak... csak annyi, hogy... szerettem volna még egy kicsit veled lenni.-erőszakoltam ki magamból a szavakat, de választ nem kaptam. Mikor felemeltem a fejem, Sehun döbbent tekintetével találtam szembe magam.
-Most mi van? Mondj már valamit!-fakadtam ki.
-Oh, bocsi. Öhm... izé... fogalmam sincs, mit kéne most mondanom.-pirult el.
-Aranyos...-motyogtam halkan az orrom alatt.
-Mi?
-Mi "mi"?-néztem rá értetlenül.
-Mi aranyos?
-Te-mondtam, mire ismét nagy szemekkel nézett rám.-Figyelj Sehunnie, van valami, amit már nagyon régóta elszeretnék neked mondani.
-É-és mit?-kíváncsian bámult szemeimbe.
-Először is kérlek ne utálj meg azért, amit most mondani fogok, de már nem bírom tovább, muszáj elmondanom...-ahogy ezt kimondtam, éreztem hogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon.
-Ne sírj. Semmi baj, bármi legyen az, amit mondani akarsz, én soha nem tudnálak utálni.-megragadta a karomat, majd azzal a lendülettel magához rántott és átölelt. Én pedig nem tudtam mást tenni, csak kétségbeesetten kapaszkodtam belé.
-Szeretlek.-suttogtam. Ekkor eltolt magától épp annyira, hogy az arca csak pár centire volt az enyémtől.
-Akkor ezek szerint nem baj, ha ezt csinálom?-kérdezte, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Tágra nyílt szemekkel bámultam őt, de nem sok kellett, hogy beadjam a derekam. Lehunytam a szemeimet és visszacsókoltam. Majd mikor megéreztem nyelvét a számon végigsiklani, ajkaim akaratlanul is szétnyíltak, utat engedve a gyönyör édes ízéhez. Kizárva a külvilágot, szüntelenül faltuk egymást.
Megéreztem, hogy keze a pólóm alá siklott és gyengéden simogatta az oldalamat. Belenyögtem a csókba.
Egyszer csak valami kattant és az ajtó kinyílt. Szétrebbentünk, majd az ajtóban megláttuk Chen döbbent arcát.
-Ööö... bocsi. Itt hagytam a táskámat.
Gyorsan felkapta az említett tárgyat és sűrű bocsánatkérés közepette, lesütött szemmel hagyta el a termet.
-Szerinted mennyit látott?-gondolkozott el Sehun.
-Szerintem épp eleget.
-Nagyon kiborulhatott.-mondta halkan.
-Majd később elmagyarázzuk neki.-visszarántottam magamhoz, és megcsókoltam. Folytattuk, ahol abbahagytuk.
Elkezdte csókolgatnia  nyakamat, közben a pólómat már levette rólam. Kezével is elkalandozott a testemen, egyre lejjebb és lejjebb víve azt. kigombolta a nadrágomat, majd az alsómmal együtt lehúzta rólam. Megremegtem a hirtelen hidegtől.
Kezdtem megunni, hogy csak rólam került le a ruha, ezért nyomatékosítva a tervemet, megragadtam a pólójának az alját és felfelé kezdtem el húzni. Rám mosolygott, majd lekapta magáról zavaró ruháit. Amint levette az alsóját, rálátást biztosított egy "bizonyos részére". Egy bizonyos NAGY részére.
Ijedt arcomat látva elbizonytalanodott.
-Biztos jó ötlet ez?-suttogta közel az arcomhoz.
-Persze...-nyögtem elhaló hangon.
Ledöntött a kanapéra és lágy csókokkal halmozta el mellkasomat.

Sehun pov.

Ahogy itt feküdt alattam, egyszerűen nem bírtam ki, muszáj volt megérintenem. Kezem lágyan siklott végig mellkasán és hasán, ajkaim pedig követték a vonalát. lejjebb vittem a kezem és végigsimítottam merev férfiasságán.
-Ah... Sehun...
-Mondd-suttogtam fülébe.
-Még... kéhrlek... ne hagyd abbah...
Intenzívebben kezdtem mozgatni tagján a kezemet, ezzel még több vonzó hangot kicsalva belőle.
Kettős élvezetet akartam adni neki, ezért nyakát meg-meg szívtam, magam után hagyva néhány lila foltot. Egyik kezével elengedte a nyakamat és ráfogott férfiasságomra. A hirtelen jött érzésre, elválva a megkínzott bőrfelülettől, felnyögtem. Mosolyogva vette tudomásul, hogy élvezem, és mozgatni kezdte a kezét.
Én sem lazsáltam, folytattam a munkámat odalent. Mikor már éreztem a végét, leálltam.
-Luhan... elég-nyúltam keze után és elhúztam tagomtól.
Felemeltem a kanapéról, lesöpörtem néhány dolgot az asztalról és letérdeltettem elé. Rádöntöttem hassal, közben derekát cirógattam.
-Sehun-ah, van síkosítód?-kérdezte halkan.
-Nincs... de mindjárt megoldom.
Elkezdtem kutatni az asztalon. Megvan! Jónak bizonyult, hogy Suho-sshi  krémes sütit is rendelt, de nem ette meg. Perverz mosoly ült az arcomra, ahogy három ujjamat belemártottam a krémes finomságba. Luhan szemei elkerekedtek, teste pedig remegni kezdett.
-Se-sehunnie... ugye nem...?-nyögte ki nehezen.
-Nyugi. Nem lesz ez rossz.
Fél karral átöleltem és krémmel bevont ujjaimat hátsójához vezettem.
Kör-körös mozdulatokkal próbáltam lazítani izomgyűrűjét, majd egy hirtelen mozdulattal elmerítettem benne egy ujjamat. Felnyögött és háta ívben megfeszült.
-SSh... ne félj. Nem akarom, hogy fájjon az első.-nyugtatgattam.
Ahogy ránéztem arcára, rögtön leálltam mindennel. Egy kósza könnycseppet véltem felfedezni rajta. Lassan kihúztam volna belőle ujjamat, de ő hátratolta a csípőjét.
-Ah... kih... ne merd... ah... húznihh.
Engedelmeskedtem neki és az első ujjamhoz társítottam még egyet, és azt követte a harmadik. Kéjesen nyögte a nevemet, amivel megőrjített.
-Sehun... té-tégedh... akarlaak.-nyöszörgött elhaló hangon.
Kihúztam ujjaimat a már elég tágnak vélt lyukból és mögé térdeltem. Ő még mindig az asztalon hasalt, és pedig férfiasságomat a bejáratához illesztettem. éreztem, hogy beleborzong már a gondolatba is.
-Mondd, hogy akarod.-nyúltam félkézzel álla alá, majd felemeltem arcát. Szemében láttam a vágyat.
-Akarom. Csak gyere már...-végig se mondta, máris magába vezetett és végre megérezhettem magam körül a szorító forróságot.

Luhan pov.

Meg sem vártam, hogy ő cselekedjen, magamba vezettem méretes tagját. Ahogy megéreztem magamban, azonnal felkiáltottam. Láttam, hogy nagy, de hogy EKKORA?!
Az új érzés feszítette a bensőmet, az ismeretlen gyönyör végigcikázott a testemen. Elgyengülten feküdtem az asztalon és kapkodva vettem a levegőt.
-Luhan...-suttogta fülembe.-Minden rendben? Nem fáj?
Most hazudjak neki?
-Csak kicsit fáj... ki... kibírom.-és hogy el is higgye, egyik kezemmel hátranyúlva lehúztam magamhoz és gyengéd csókba invitáltam.Csípőmmel löktem egyet, ezzel jelezve, hogy mozoghat. Átkarolta a derekamat és ütemes mozgással tolta magát előre-hátra.
-Sehun... ahh... gyo-gyorsabbahn...
Kérésemet nem sokkal később teljesítette, közben felemelt az asztalról, leült a kanapéra, majd az ölébe ültetett. Meglepetten nyögtem, hiszen magamban érezhettem teljes hosszát.
Elkezdtem mozogni rajta, egyre gyorsabban és gyorsabban. Ráfogott elhanyagolt férfiasságomra és ütemesen mozgatta rajta a kezét. Hirtelen megfeszült a testem, szám néma sikolyra nyílt és tenyerére élveztem. Sehun még párat lökött, majd ő is követett a gyönyör hullámán.
Pihegve dőltem rá. Erőt vett magán és megemelve a testem, kihúzta belőlem tagját. Pár percig néma csönd telepedett körénk, amit végül ő tört meg.
-Luhan, szeretlek!
Ezen elmosolyodtam.
-Én is. nagyon-nagyon szeretlek.
Kis idő múlva felöltöztünk és elhagytuk a helyet. Tudtuk, hogy mostantól sokkal színesebb lesz az életünk. Együtt. Örökre.