Éjszakai nasi (VIXX: Ravi & N)

Akinek nincs ínyére a páros, az ne is görgessen lejjebb.
Ízlések és pofonok :D
                                                                                                                                                                   

N pov.

Az egész csapat egy emberként hanyatlott le a dorm kanapéjára. Nem rég ért véget a próba, és most olyan este 10-11 óra lehet.Ahogy végig néztem a fáradt seregen, megesett a szívem és bementem a konyhába, hogy valami kaját dobjak össze nekik.
Kutakodni kezdtem a hűtőben valami alap anyag után, de a hűtő üresen állt.Elvetettem az ötletemet a királyi lakomáról, és össze dobtam egy kis tojásrántottát. Mikor elkészültem, kimentem felverni félálomban lévő nagy-gyerekeket.
-Vacsi van fiúk, siessetek. -ugrándoztam vidáman.
-Hyung, mi lenne, ha nem visítoznál? Szétmegy a fejem... -nyöszörgött csukott szemmel Hyuk.
-Miért kellett felkelteni? Olyan jó volt itt. -folytatta tovább Ken.
-Ne nyöszörögjetek. Nektek csináltam, szóval jobb, ha nagyon gyorsan megeszitek!!! -akadtam ki teljesen.
Lusta népség! Ilyet??? Pedig pont nekik akartam ezzel kedveskedni.....
 -N hyung. -szólított meg egy hang a hátam mögött.
Megfordultam, és Ravi fáradt arca fogadott.
-Mondd, mi a baj?
-Hova tűnt a kispárnám? -nyöszörgött nekem.
-Gyere keressük meg.
Együtt elindultunk az emeleti szobánkba (párosan vannak. Ken és Leo, Hongbin és Hyuk, Ravi és én) megkeresni Ravi terepmintás kispárnáját. Felkutattuk a szobát, de nem találtuk sehol.
Pár  perc néma csend után szobatársam szólalt meg először.
-Tegnap átmentem Hongbinék szobájába....Lehet, hogy otthagytam.
Nagyot sóhajtva felálltam, és megindultam az említett szoba felé. Az ajtó előtt megálltam.
-Biztos be akarunk oda menni? Nem igazán akarnám látni a szoba állagát. -szóltam a mögöttem álló fiúnak.
-Akkor majd én. -és bement.
A szoba tele volt szennyessel, szeméttel és kajamaradékokkal. Ez de undiiii!!!! -szörnyülködtem magamban.
Meg is találtuk a kispárnát.... Hongbin ágya alatt volt egy törülközőbe csavarva.
Fellélegezve léptünk ki a szobából. Én rögtön vissza siettem a konyhába, de a kaja eltűnt.
Szóval mégis megették. Huhhh...legalább nem lesznek éhesek ma.
Gyors lefürödtem, bementem a szobámba és nekiálltam olvasni. Eltelt kb. 2 óra, szobatársam már aludt, az én hasam pedig jó hangosan megkordult, így hát elindultam valami kajáért. A hűtő üres volt, csak egy üveg tejszínhab volt benne, de visszaemlékezve a boltból tegnap hoztak a fiúk epret. Kivettem a tejszínhabot, majd a szekrények felé véve az irányt, leemeltem a polcról az utolsó doboz epret is.
Lassan majszoltam a finom édes epreket, minden harapásnál a mennyekben éreztem magam.
-IIIIIIMÁÁDOM AZ EPREEEET!!! -visítoztam lányos hangon.
Ahogy ettem, észrevettem egy árnyat magam mögött, majd egy kéz érkezett vállamra. Óvatosan sandítottam hátra, de fel is lélegeztem, mivel csak Ravi állt a hátam mögött.
-Te még nem alszol? -kérdezte tőlem.
-Nem. Éhes voltam, és így kijöttem egy kicsit nasizni. -ettem tovább.
-Meg fog ártani a szép alakodnak, nem gondolod? -ezzel most meglepett.
-Nekem? Szép alakom? -kerekedtek ki a szemeim. Ő csak bólintott. -Nekem??
-Igen neked. Olyan karcsú. Pont hozzád illő. -ezektől a bókoktól arcom egy mélyebb árnyalatot vett fel.
-Kérsz? -nyújtottam felé egy tejszínhabbal ellátott édes, piros epret. Ő mosolyogva fogta meg csuklómat, a szájához emelte kezemet, és egy váratlan pillanatban nyelve segítségével átvarázsolta az epret szájába.
Ennél a momentumnál még jobban elvörösödtem, kezeimet kihúztam szorításából. Némán ettem tovább, ő pedig végig engem pásztázott szemeivel. Mikor már kezdtem megelégelni bámulását, felálltam a helyemről, elé mentem, a szemébe néztem, s jó vezető lévén kifaggattam.
-Won Sik. Ma nagyon furcsa voltál. Valami történt az utóbbi időkben? Vagy szimplán szerelmes vagy? Netán történt valami a családoddal?
-Semmi....igazán. Nem érdekes. Hagyjuk. -hajtotta le fejét.
-Én vagyok a csapat leadere. A sok feladatom közül az egyik, hogy meghallgatom a csapattársaim problémáit, és segítek nekik azokat megoldani. Ha nem vagy hajlandó elmondani, akkor kiszedem belőled. -fogtam meg állát és felemeltem fejét, hogy a szemeibe tudjak nézni.
Valami csillogást véltem felfedezni bennük. Egyből leesett.
-Te szerelmes vagy. -böködtem meg arcát. -Ééééés, ki a szerencsés lány?
-Senki.... -szegény zavarban van.
-Nekem bármit elmondhatsz. Bármit. -mosolyogtam rá.
-Bármit?
-Igen.
-Bármilyen hihetetlen és ciki? -szegezte felém a kérdéseit.
-Csak hajrá.
Vett egy mély levegőt. Gondolkozott azon, hogy elmondja-e, és közben azon is, hogy ha elmondja, akkor hogyan. Végül megszólalt, de alig hallhatóan.
-N hyung...én..me-meleg vagyok... -suttogta, de én értettem.
-Oké. És? -látszólag meglepődött azon, hogy nem akadok ki.
-Nem zavar téged?
-Nem igazán. Ha már a titkoknál tartunk, én is elmondok egyet. -hajoltam közelebb hozzá. Nagyon fülelt. -Biszex vagyok.
Szemei kétszer akkorára nyíltak, száját tátva hagyta, és csak érthetetlenül makogott valamit.
-Most mit vagy úgy oda? Majdnem olyan, mint a tiéd, csak nem teljesen.
-Nem, sajnálom. Csak nem néztem volna ki belőled. -nézett ismét a szemembe vigyorogva.
Csak álltam előtte szótlanul, míg ő ült egy széken. Nem igazán figyeltem semmire, gondolataimba voltam révedve, de keze kizökkentett belőlük. Tarkómra csúsztatta, felállt, hogy velem egy szinten legyen (na jó, képletesen, mivel magasabb nálam -.-''), s ajkaimra hajolt. Néztem, mint hal a szatyorban, nem fogtam fel igazán a történteket. Lassan eltávolodott tőlem, és figyelte reakciómat.
Még az elején bizonytalan voltam, de most már tudom. Ő kell nekem. Nem biztos, hogy szerelem, de vonz engem ez a pasi.
 Most én támadtam le ajkait, olyan szenvedéllyel, hogy visszahuppant a székre, engem is magával rántva. Ott ültem az ölében, és szüntelenül csókoltam azokat a kívánatos ajkakat. Nyelvét végigvezette alsó, majd felső ajkamon, én választ adva eme tettének, szétnyitottam ajkaimat, és vártam társam nyelvét, amit pillanatokon belül meg is éreztem.
Először csak hívogatta nyelvemet, majd később vad táncot lejtett vele. Beleőrültem a gondolatba, hogy itt ülök az ölében, s az ő ajkait falom. Kezét rácsúsztatta fenekemre, és lágyan belemarkolt, mire sóhajomat szájába engedtem. Pár perc után elváltunk egymástól nehezen.
-N hyung. -szólított meg.
-Hívj a nevemen. Kérlek. -suttogtam szenvedélyesen fülébe.
-Hak Yeon.... -szólított, immár rendes nevemen. -Szeretlek.
-Én is szeretlek Won Sik.
-És ez azt jelenti, hogy......tudod...
-Járjunk? -tettem fel a benne megfogalmazódott kérdést.
-Én szeretnék egy próbát tenni. És te? -nézett újra csillogó szemeivel az enyémbe.
-Pe-persze. Miért is ne? -vigyorogtam, mint a tejbetök.
Olyan boldog voltam, nem lehetett levakarni arcomról a vigyort.
Még pár apró csók után kéz a kézben felsétáltunk az emeletre, és az ő ágyában telepedtünk le. Én az ő mellkasán feküdtem, míg ő szabad kezével átölelte derekamat. Lassan elnyomott az álom, de a tudat, hogy reggel mellette kelek fel, az ő védő, ölelő karjaiban ébredek, és az, hogy mi tényleg együtt vagyunk mosolyt csalt még álmomban is arcomra.

Egy virágos réten sétáltam. Velem szemben Won Sik állt és engem nézett. Másodpercek töredéke alatt jutott el hozzám, felkapott két kezével, megpörgetett. Miután letett, könnyed csókot lehelt ajkamra, s végtelennet tűnő pillanatokig ölelt engem.
Most már velem lesz. Nem mással, velem. Örökre az enyém, én pedig az övé.
Együtt az idők végezetéig.
Együtt.